Te a saját életed éled?

Mindannyian voltunk már fiatalok, mindannyian átéltük azon csodálatos időszakot, melyet fiatalságnak nevezünk. Egy gyönyörű korszak mire mindenki örömmel emlékszik vissza, évek, amik játékból, nevetésből és szórakozásból állnak.

    Megfigyelheted, hogy a gyerekek rohanva mennek bele a világba, tele kíváncsisággal, lelkesedéssel, amit az élet szépségeinek felfedezése iránti vágyuk táplál. Hatalmas célokat tűznek ki, és folyamatos boldogságukkal vidítják fel környezetüket, hisz megvannak győződve arról, hogy mikor felnőnek tűzoltók, katonák, autóversenyzők, pilóták, esetleg szuperhősök vagy asztronauták lesznek.

    Egyszer egy iskolában a tanárnő feltette azt a sablonnak nevezhető kérdést, amit oly sokan megkaptunk már: Gyerekek, mik szeretnétek lenni, ha majd nagyok lesztek?

    A gyerekek nagy lelkesedéssel jelentkeztek és boldogsággal az arcukon mondogatták vágyaikat, terveiket és álmaikat az élet minden területére rátérve. Majd miután Pistikére került a sor, a következő beszélgetés hangzott el a tanárnő és diákja között:

    Tanárnő: Pistike, te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

    Pistike: Ha majd felnövök, én boldog szeretnék lenni.

    Tanárnő: Félreértelmezted a kérdést Pistike (mondta a tanárnő furcsa arckifejezés társaságában)

    Pistike: Nem tanárnő, maga értelmezte félre az életet. (válaszolta a diák)

    Az emberek élete nagyon egyszerű és egyhangúnak nevezhető. Megszületünk, kicsit szórakozunk 6 éves korunkig, majd iskolába megyünk és fokozatosan kiverik belőlünk az életörömöt. Állást szerzünk, majd megházasodunk, kifizessük az adókat és félreteszünk a nyugdíjunkra, miközben a bankok egész életünkön keresztül szívják el tőlünk a lehető legtöbb pénzt. Majd időskorunkban nyugdíjba vonulunk és pár év múlva szívroham kíséretében eltávozunk a túlvilágra.

    Kicsit idéznék egy általam nem olyan rég talált facebookos megosztásból:

    " Az egyik barátom kinyitotta a felesége szekrényének egyik fiókját és kivet belőle egy kis csomagot, amiben egy selyem fehérnemű volt, amit ezelőtt 7 évvel vett neki az egyik nyaraláson. A felesége különleges alkalomra őrizgette. Ekkor a férj megfogta a csomagot és az ágyhoz vitte, a többi holmi mellé, amit a temetkezési vállalkozónak kellet vinnie.

    A felesége meghalt…

    Aztán hozzám fordult és azt mondta: "Soha ne tarts semmit különleges alkalmakra. Minden nap, amelyet átélsz, különleges."

    Ezek a szavak megváltoztatták az életem. Mostanában sokkal többet olvasok, mint korábban, és sokkal kevesebbet takarítok. Kiülök a teraszomra és élvezem a természet látványát anélkül, hogy zavarna a kertemben a gaz. "

    Az 5 dolog, amit megbánsz a halásos ágyadon c. könyvben Bronnie Ware színtisztán kifejti, hogy az emberek szinte minden esetben megbánták azt, hogy egész életükön keresztül oly keményen dolgoztak.

    A legnagyobb hiba, amit életed során elkövethetsz, az hogy másoknak dolgozol.

    Az életünk rendkívül rövid, főleg úgy hogy észre sem vesszük és már el is repült jó néhány év… és a legszomorúbb az egészben, hogy mi emberek elfelejtünk igazán élni. Feladjuk az álmainkat, és nagyságunkat próbáljuk tükrözni a lehető legnagyobb ház és legszebb álomautó megvásárlásával. Azt hisszük, hogy ezáltal teljesebb életet élhetünk, ám valójában csak megszeretnénk mutatni az embereknek, hogy mi kik is vagyunk valójában, megszeretnénk mutatni nagyságunkat minden egyes olyan személynek, aki valaha is kételkedett bennünk. 

    Olvastam volt egy történetet pár olyan fiatalról, akik bár Erdélyben éltek, minden évben többször kiutaztak külföldre dolgozni. A legtöbb ember néhány külföldön eltöltött hónap után kocsit vásárol magának, esetleg új telefont meg házat épít. Ám e fiatalok különböztek a többségtől, hisz mikor összegyűlt a megfelelő pénzösszeg ők elmentek egyet nyaralni, majd hazatérve folytatták a körforgást és addig dolgoztak, amíg ismét el nem tudtak menni a világ egyik legszebb helyére. Még fiatalok voltak, ám jártak már oly sok csodás helyen, amit a legtöbbünk csak képeken láthat.

    A végén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.